Gyöngyös Körzete Kistérség Többcélú Társulása
3200 Gyöngyös, Fő tér 13.

Gondolatok kollégáimnak szociális munka napjára

Segíteni jó. Jó annak, aki támaszt, vigaszt, támogatást, segítséget kap. És legalább olyan jó annak is, aki a segítséget adja.

A nehéz élethelyzetben lévők problémái sokfélék, s a szociális ellátórendszernek ezekre a problémákra kell hatékony megoldásokat kínálnia. Nem válaszokat kell adnia, hanem megoldásokat. Meggyőződésem ugyanis, hogy nem elegendő „megválaszolni” egy-egy problémát, egy-egy kérdést, vagy ügyet.

Megoldani kell.

A megoldás sokféle lehet. Jó megoldás viszont csak úgy születhet, ha sosem tévesztjük szem elől, hogy mi – szociális munkások – nem problémákkal, vagy kérdésekkel foglalkozunk, hanem emberekkel.

Emberekkel, akiknek problémáik vannak.

Olyan emberekkel, akik segítségre szorulnak, hogy úrrá tudjanak lenni a nehézségeiken, hogy megoldást találjanak a problémáikra.

És hogy ki tud segítséget, támaszt és támogatást adni egy embernek?

Egy másik ember. Nem egy szervezet, nem egy hivatal, nem egy intézmény… Ezek fontosak, sőt jobbára nélkülözhetetlenek, de önmagukban mégsem elegendőek. Mert ezek „csupán” létező dolgok. De nem élő dolgok. Csak és kizárólag az emberek „kelthetik életre”. Egy intézmény nem tud cselekedni, de szabályozottságot, jó esetben biztonságot nyújt. Ez fontos. De aki cselekedni tud, az csakis az intézmény munkatársa, a szociális szakember lehet.

Miért fontos mindezeket a – talán nagyon is egyértelműnek tűnő – gondolatokat megfogalmazni és kimondani a szociális munka napján?

Mert ez a nap azoknak a napja, akik életre keltik és életben tartják nap mint nap és szünet nélkül a szociális intézményeket és szervezeteket. Ők azok, akik segítenek. Mert ez a hivatásuk, sok esetben ez a küldetésük. És ez sokkal több annál, mint hogy „ez a munkájuk”. Kizárólag munkaként tekinteni erre nem lehet. Ez egy életforma, vagy inkább a létezés egy formája. Nehéz és szép egyszerre. Nehéz, mert képesnek kell lennünk akár a saját gondjaink elébe helyezni mások gondjait. Képesnek kell lennünk megérteni, elfogadni, felelősséggel viseltetni másokért.

Különösen fontos erről most, 2020 novemberében szót ejteni. A felelősségről. A saját érdekeink és vágyaink „hátrébb sorolásáról”. Az önzetlenségről, az őszinte odafordulásról. A jobbító szándékról.

Hiszen olyan időt élünk, amikor a világunk kifordulni látszik a sarkaiból, a járványhelyzet miatt folyton változik körülöttünk minden, tele vagyunk kételyekkel és – valljuk be – aggodalommal, félelemmel. Megterhelő, embert próbáló napokat, heteket, hónapokat élünk. Ilyenkor mindannyiunkra több teher nehezedik. S aki már eddig is sok, vagy túl sok terhet cipelt, arra ez hatványozottan igaz. Úgy vélem, ebben az időszakban mindenkinek kötelessége egy kicsit jobb emberként működni, felelősen viselkedni és lehetőségéhez mérten segítő, támogató attitűddel fordulni ismerőshöz és ismeretlenhez egyaránt.

Tapasztalom, megélem minden nap, hogy a járványhelyzet mekkora plusz „terhelést” jelent a kollégáimnak és az ellátottjainknak egyaránt. De tapasztalom és megélem azt is, hogy mekkora energiákat képes mozgósítani ez a rendkívüli helyzet.

Azt kívánom mindannyiunknak, hogy tudjunk erőt és energiát nyerni egymástól, s tudjunk erőt és energiát adni embertársainknak. Egészen egyszerűen azért, mert – és ezt mi, a szociális ágazatban dolgozók naponta átéljük – segíteni jó.

Vigyázzunk magunkra, vigyázzunk egymásra!

Köszönöm minden kollégámnak áldozatos, lelkiismeretes munkáját!

Külön is szeretnék ezúton is gratulálni a Gyöngyös Város Szociális Ügyéért elismerés idei kitüntetettjének!

Maka Piroska
igazgató

Kiemelt hír

Ezek is érdekelhetik