Települések

A 3173 lakosú község nevével először a 13. században találkozhatunk. Többféle névalakban is előfordul a különböző levéltári forrásokban, így találkozhatunk Solomus, Sumus, Solimus névalakokkal. A település egy ősi község, mely mára turisztikai központtá nőtte ki magát. Számos turisztikai látványosság tartozik hozzá, ezek közül néhány: Asztag-kő, Árpád-kori templom, Bába-kő, Csákkő, Cserkő, Dezső-vár, Ilona-és Tarma-kút, Nyesett vár, Lajosháza, Pincés malom , Szalajkaház, Solymosi óvár. Ezeket az ide látogató érdeklődők bármikor megtekinthetik.

Gyöngyöspata városa a fővároshoz közel, a Mátra délnyugati lábánál, festői környezetben fekszik. Az egykori Pata területe már 3500 évvel ezelőtt kedvelt lakóhelye volt az avaroknak. A magyarok a honfoglalás óta lakják, Anonymus írása szerint „Árpád fejedelem nagy földterületeket adományozott a Mátra erdeiben két vezérének, Ednek és Edemennek, kiknek unokája, Pata később várat épített. Az ő utóda lett a későbbi magyar király, Aba Sámuel.”

A Keleti-Mátraalján, a 3-as fõúttól 10 km-re északra található Kisnána és Feldebrõ között.

Gyöngyöstõl 12 km-re délre, a Gyöngyösi-síkon fekszik. Lakosainak száma meghaladja a 2100-at. Az M3-as autópályához közeli település egyben vasúti csomópont a Budapest-Miskolc fõvonalon. Az elsõ írásos emlék Jurk alakban említi 1273-ban. A honfoglalást követõen királyi birtok, majd az Aba nemzetségbeli Kompoltiak birtokába került. Volt idõszak, amikor nem lakott itt senki. Újratelepülését követõen a megélhetést az õstermelés biztosította. 1868-ban a vasút kiépítése gyökeresen megváltoztatta a falu életét. Amellett, hogy bekapcsolta az ország vérkeringésébe, munkalehetõséget teremtett a lakóknak. Templomát 1897-re újjáépítették, mert a régi életveszélyessé vált. A településen három lakóházat nyilvánították mûemlékké. Visontai Kovách János építtette a ma is meglévõ kastélyt klasszicista stílusban. Új szárnyakkal látták el, és ma korszerûen felszerelt Szociális Otthon mûködik benne. Csodálatos parkját védetté nyilvánították.

A Gyöngyösi-síkon, Gyöngyöstõl 18 km-re délre található a több, mint 1300 lakodú község. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Jászárokszálláson keresztül közelíthetõ meg közúton. A legközelebbi vasútállomás is Jászárokszállás a Vámosgyörk-Ujszász vonalon. Az Aba nemzetségbeli Kompoltiak birtokát képezõ település neve írásban elõször 1262-ben olvasható. A török kétszer is elpusztította, csak 1701 óta lakják folyamatosan. A gabonafélék és kukorica mellett burgonyát, dinnyét is termesztettek megélhetésük biztosítására az itt lakók. Templomot már az 1699-es templomösszeírás is jelez ezen a helyen, de ennek teljes átépítése csak 1890­ben fejezõdött be, mûemlékként tartják számon. Említésre méltó a Gyöngyös-patakon átvezetõ múlt század elején épült kõhíd, a „Nagyhíd”. A község három régen épült lakóháza viseli magán a népi építészet jegyeit.

Látta már Visontát?
A Gyöngyöstől alig 10 km-re található Árpád kori település mosolyt csal minden idelátogató arcára. Hiszen aki először látogat el a községbe, általában rácsodálkozik a tiszta, rendezett utcákra, a virágos parkokra és közterekre, a jól felszerelt játszóterekre, a felújított, tetszetős középületekre.
Visonta község a Mátra lábánál fekvő település, már 1279-ből van róla írásos megjelenés.
Neve évszázadokkal ezelőtt összekapcsolódott a borral, s a gyöngyös-visontai borok kiváló minőséget jeleztek.
Már a XIV. században is a szőlőművelés volt a meghatározó, mely ismertté tette a községet.
Az 1960-as években Visonta nevéhez új jelentés kapcsolódott, s ez a hőerőmű, s a külfejtéses bányászat. Főleg e két nagyüzem neve mellett jelent ismét meg Visonta község neve.
A két nagyüzem idetelepítése alaposan megváltoztatta a község képét mind földrajzi, mind tartalmi vonatkozásban, de a lakosság életében a szőlőművelés ma is jelentős.

A felújított templomunk régészeti feltárása során előkerültek a településen elsőként emelt Árpád kori templom alapjai illetve számos értékes lelet – csontvázak, koporsók, de még több száz éves ruhamaradványok is, melyek a restaurálás után visszakerülnek a községbe, hogy minden helybéli és ide látogató megcsodálhassa őket.
Ha jobban körülnézünk, felfedezhetjük a fejlett infrastruktúrát is. A víz, gáz és csatornahálózat az egész falut behálózza, a kiépített térfigyelő rendszer a közbiztonságot erősíti. A megújult egészségházban a háziorvosi rendelő mellett helyet kapott a fogorvos, a védőnői szolgálat és egy gyógyszerszoba is.
A legkisebbeket szépen felújított óvodai csoport szobák és játszóudvar várja. Az általános iskolások a XXI. század követelményeit is kielégítő tantermekben interaktív táblák segítségével jól felkészült pedagógusoktól sajátíthatják el a tananyagot. Az újonnan vásárolt iskolabusz biztosítja a más településekről (Pálosvörösmart, Abasár, Mátrafüred) hozzánk beiratkozott tanulók biztonságos szállítását.
A szabadidő hasznos eltöltését szolgálja a művelődési ház, mely koordinálja a község különböző kulturális rendezvényeit (majális, falunap, adventi programok), az ifjúsági klub, ahol a település fiataljai jöhetnek össze és a nyugdíjas klub, mely a község idős korú lakóit várja.
Az uszodával, szaunával és konditeremmel is rendelkező sportcsarnok délelőtt az általános iskolai testnevelés órák színtere, délután pedig a falu lakóinak biztosít lehetőséget a mozgásra.
A település életét teszik színesebbé a különböző civil szervezetek, melyek a kultúra és a sport területén igyekeznek minél több helybélit maguk köré vonzani.
Népdalkörünk, labdarúgó csapatunk, lövészeink és asztaliteniszezőink számos kulturális és sporteseményen öregbítették községünk hírnevét.
Visonta fejlődése töretlen, vezetői elkötelezettek egy szép, biztonságos, élhető település megtartásába és fejlesztésében.

Visonta honlapja: www.visonta.hu

A Mátra hegység lábánál Gyöngyöstől nyugatra helyezkedik el, megközelíthető az M3-as autópályáról valamint a 21-es főútról.
A település határában késő bronzkori szórványleletek és honfoglaláskori régészeti emlékek kerületek elő. Az első okleveles említése 1267-ben Swch alakban történt. A falu plébániája szerepelt az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben. A falu birtokosa a Szücsy család volt 1412-ig, majd a Pálócziaknak adományozta Zsigmond király. E család kihalta után 1527-ben Ráskay Zsigmond lett a birtokosa. A török hűbérbirtoknak használta és a jászberényi nahiéba tartozott, majd 1626-tól Földváry György tulajdonába került, s ettől kezdve ők és a beházasult rokon családok birtokolták két évszázadon keresztül a települést. A 19. század első felében a Wagner, Bajza, Orosz, Sipos, Rutkay és Tóth család birtokolta Szűcsit, a 20. század első felében pedig Schilchter Szidor számított a legnagyobb birtokosnak 1400 hold területtel.

A I. világháborúban 220-an vettek részt és 56-an haltak hősi halált. A II. világháború idején a község 2 hétig tartó álló harc után 1944. december 6-án szabadult fel. A községházát találat érte és így az iratok nagy része elpusztult.

1951-ben a község határában nagyarányú bányafeltárási munkálatok kezdődtek meg, amelynek eredményeképpen 1955-től két lignitbánya és egy altáró működött, egészen az 1960-as évek elejéig, a bánya bezárásáig.

1983-ig a Gyöngyösi járáshoz, a járások megszűnése után pedig 1984-1990 között pedig a Gyöngyösi városkörnyékhez tartozott. A tanácsrendszer alatt mindvégig önálló tanácsú község volt. 1990 óta – hasonlóan valamennyi városhoz és községhez – önkormányzattal rendelkezik.
A település határában késő bronzkori szórványleletek és honfoglaláskori régészeti emlékek kerületek elő. Az első okleveles említése 1267-ben Swch alakban történt. A falut 1412-ben Zeuch, 1413-ban Zewchy, 1416-ban Zwchy néven írják le. A falu plébániája szerepelt az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben. A falu birtokosa a Szücsy család volt 1412-ig, majd a Pálócziaknak adományozta Zsigmond király. Az utolsó Pálóczi a mohácsi csatában vesztette életét.E család kihalta után 1527-ben Ráskay Zsigmond lett a birtokosa. 1552-ben már több nemesi család birtokolja, ebben az időben nyolc portával rendelkezik. A török hűbérbirtoknak használta és a jászberényi nahiéba tartozott, majd 1626-tól Földváry György tulajdonába került, s ettől kezdve ők és a beházasult rokon családok birtokolták két évszázadon keresztül a települést. 1741-ben a Földváryak voltak a helység legnagyobb birokosai. A 19. század első felében a Wágner, Bajza, Orosz, Sipos, Rutkay és Tóth család birtokolta Szűcsit, a 20. század első felében pedig Schilchter Izidor számított a legnagyobb birtokosnak 1400 hold területtel. A volt úri lakok közül csak a Bajza kúria maradt épen. 1994-ben nemcsak felújították, de kiállítással is berendezték.

1983-ig a Gyöngyösi járáshoz, a járások megszűnése után pedig 1984-1990 között pedig a Gyöngyösi városkörnyékhez tartozott. A tanácsrendszer alatt mindvégig önálló tanácsú község volt. 1990 óta – hasonlóan valamennyi városhoz és községhez – önkormányzattal rendelkezik, 2013 óta az újjáalakult Gyöngyösi járás része.

Pálosvörösmart zsellérfalu volt 1848-ig. 1950-tõl egyesült Abasárral, majd 2006. októberétől önálló település. Lakosainak száma 661 fõ.