Települések

A Mátra legdélibb községe, Gyöngyöstől alig 10 km-re található közel három és fél ezer lakossal. A határában talált pattintott kőeszközök arra utalnak, hogy a falu és környéke régóta lakott. Híresek feltárt avar kori temetői. Első írásos említése 1275-ben egy határjáró oklevélben található, amelyben a szőlőt is említik. A szőlőtermelés a Mátra kedvező klímája, a kiváló földrajzi és éghajlati adottságoknak megfelelően a XVIII. században, a török hódoltság után nagy lendületet vett. Különlegessége a településnek az az összefüggő szőlőterület, melyet a külföldiek is gyakran keresnek fel, valamint az 1991 óta látható nagyrédei szőlő és bortermelés történetét bemutató kiállítás. A Magyarországról kikerülő bor 10 százalékát a nagyrédei bor adja. A falu műemlékei között tartják számon az 1720 körül épült földesúri kúriákat, a Bulyovszky Dánielét és a volt Rédey-kúriát. A népi építkezés több emléke is megmaradt a XVIII. és a XIX. századból.

A Gyöngyösi-síkon, a Bene-patak mellett, Gyöngyöstől délnyugatra, Gyöngyös és Heves között félúton, mindkét várostól 22 km-re található az 1750 lakosú település. Közúton közelíthető meg, de az M3-as új, a falu határában haladó szakasza kedvezően befolyásolja közlekedés-földrajzi helyzetét. Vasútállomás a Budapest-Miskolc vonalon Karácsondon vagy Ludason található. Első írásos említés Fygug alakban 1302-ben esik róla. A XVI. században Egyházasfiged néven ismerték. A honfoglalás után királyi település volt. Késõbb a pálosvörösmarti pálos szerzeteseké lett. A török időkben elnéptelenedett, de 1635-re a jobbágyok egy része visszaköltözött. A többnyire törpebirtokos lakosság a mezőgazdaságból élt. Ezen belül leginkább szántóföldi növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. Almásy Mihály kegyúr építtette az Árpád-házi Szent Erzsébet titulusú barokk templomát. Az építés időpontjára a bejárata fölötti zárókövön látható „1738­ – 61” évszám utal. A neogótikus stílusú műemlék temetőkápolna 1821-ben, a klasszicista római katolikus plébániaház 1840-ben épült. Négy lakóháza őrzi még a népi építészet emlékeit.

Közel 600 lakosa van a Mátrában, 835 m magasságban fekvő, 1938-ig Ötházhuta néven ismert hegyi településnek. Közúton jól megközelíthető, de a vasutaktól távol fekszik. Heves megye egyik legfiatalabb települése. Közigazgatásilag 1944 óta önálló település, hozzá tartozik Mátraszentlászló (1938-ig Fiskálishuta), Mátraszentistván (1938-ig Felsőhuta), Galyatető, Fallóskút és Bagolyirtás. Mint a korábbi elnevezések is bizonyítják, ezen a környéken a XVIII-XIX. században üveghuták működtek. A települést gyakorlatilag az ekkor betelepített szlovák lakosok és utódaik lakták. Az itt élő emberek többségének megélhetését az idegenforgalom biztosítja. A felvidéki kedvelt üdülőhelyek elvesztése után kapott mind jelentősebb szerepet a magyar középosztály körében a különleges klímájú hegyvidék. A környék kiváló kirándulási lehetőségeket kínál azoknak is, akik csak a rövid sétákat kedvelik és azoknak is, akik hosszabb útra vállalkoznak. Az egész területet behálózzák a turistaútvonalak. A felső-mátrai templomok közül talán a fallóskúti Mária Kápolna a legismertebb. Különlegesen szépek egyedi tűzzománc stációi. Fallóskút ma sokak által látogatott zarándokhely. A Mátrai búcsút a Három falu templománál rendezik minden évben. Hagyományosnak tekinthető a néptánc­fesztivál, valamint a tűzoltók versenye. Mátraszentistvánon a Vidróczki csárda őrzi a Mátra híres betyárjának Vidróczki Mártonnak az emlékét. Az ország legmagasabban fekvő Csillagvizsgáló és Földrengésjelző Intézete a területhez tartozó Piszkéstetőn van. Említést érdemel a mátraszentimrei tájház, melynek előkészítésében id. Zakupszky Lászlónak, a falu első tanítójának vannak elévülhetetlen érdemei. A turisták számára 46 szálloda és 18 étterem áll rendelkezésre.

A Mátra déli lejtőjén, Gyöngyöstől 11 km-re északkeletre található a majdnem 2000 lakosú település. Közúton közelíthető meg, a legközelebbi vasútállomás Gyöngyösön van. A falu nevével először 1332-­ben pápai tizedjegyzékben találkozunk Markaz névalakban. Első birtokosaik a Kompoltiak voltak. Eger várának ostroma idején teljesen elpusztult, és majdnem két évszázadig nem lakták. 1742 körül a Felvidékről érkeztek szlovák telepesek. A falutól 1,5 km-re északnyugatra, a Tatár-mező kopár térségének a szélén, a Vár-bérc déli lejtőjén állnak az egykori vár romjai. Valószínű Aba Sámuel vára volt. A község jelenlegi temploma 1910-ben épült, de érdemes megtekinteni a falu szélén álló XVIII. században épült copf stílusú kápolnát is. Látnivalói közé tartozik a 19. század végéről származó tájház. Itt eredeti lakberendezési tárgyak, a korabeli népviselet mellett láthatók a hagyományos szőlőművelés eszközei is. A szőlősgazdák ma is felkereshető borpincéi és az ott kóstolható jellegzetes és kitűnő mátraaljai borok (Tramini, Olaszrizling, Muskotály, Zweigelt) is bizonyítják, hogy a község lakói ismerik a szőlő- és bortermelés titkát. Minőségi boraik a világ szinte minden tájára eljutnak. A falusi turizmusba való bekapcsolódást segítik a faluban folyó fejlesztési munkák. Adottságai között kiemelt helyet foglal el a kedvező klímájú Markazi-tó, amelyen lehet horgászni, vitorlázni, szörfözni, valamint a gazdag vadállományú markazi erdő.

A Keleti-Mátra alján, Gyöngyöstől 15 km-­re, a 3-as úttól 1 km-re található a tele­pülés. A Budapest-Miskolc fővonalon saját vasútállomása van. Az közelmúltban átadott M3-as autópálya tovább javítja a közle­kedési feltételeket. A ma 850 lelket szám­láló település első írásos említése 1464-ból való, Ludos néven. A lakosság elsősorban mezőgazdasági termelésből élt. Leginkább szántóföldi kultúrákkal foglakozott. A vasút megjelenése jelentős számú lakosnak biztosított munkalehetőséget, később a visontai bánya és erőmû is sok embernek adott munkát. Műemlék temploma barokk stílusban épült. A templom berendezései közül jelentős a XVIII. század második felében fából faragott copf stílusú szószék. 1870 körül építette későbarokk stílusú kastélyát a falu történetében nagy szerepet játszó Tarródy család.

A keleti Mátra déli oldalán, Verpelét és Domoszló között egy völgykatlanban található a kedvelt kirándulóhely. A környék településeihez hasonlóan a honfoglalást követően Kisnána is az Aba nemzetség szállásterülete volt. 1415-­ben Kisnána néven említik. A több mint 1200 lakosú település 1203-ig Felsőnána néven szerepelt. Közúton közelíthető meg. A legközelebbi vasútállomás Verpeléten, a Kál-Bátonyterenye közötti vasútvonalon található. A lakók foglakozását tekintve a környék adottságainak megfelelően a szőlészet, borászat és a gyümölcskultúra a jellemző. Ma is kiváló bortermő hely. A kiterjedt erdőség lehetőséget biztosít az erdő- és vadgazdálkodásra. Jelentősnek mondható a község idegenforgalma, különösen a várrom felújítása óta. A vadásztatás főleg a külföldiek számára tehetné vonzóvá a települést. A látogatókat szépen rendezett környezetével fogadja a gótikus eredetű várrom. A nagyközönség számára 1971-­ben megnyílt vármúzeum mellett érdemes megtekinteni a falumúzeumnak berendezett szlovák parasztházat is.

A Mátraalján, Gyöngyöstől 10 km-re délkeletre fekszik. Az M3-as autópálya átadásra került új szakasza a határában halad el, és jelentősen javítja a település közlekedés földrajzi helyzetét. 1870 óta van vasútállomása a Budapest-Miskolc fővonalon. A 3150 lakosú helység a Mátra és az Alföld találkozásánál fekszik. Ennek következtében északi részén kiváló bor terem, déli része pedig a szántóföldi kultúráknak biztosít kitűnő feltételeket. A föld alatt gazdag szénmező és gyógyvíz található. Ősidők óta lakott terület, 1323-ban említik először Karachund néven. A Barczy-tó és Barczy-erdő mellett fekszik a valamikori kántorlakás. A tó csónakázásra alkalmassá tétele és a terület szabadidõ központtá alakítása fontos lépés lehet az idegenforgalomba történő bekapcsolódáshoz. Az 1770-78 között épült barokk stílusú római katolikus temploma a szép copf stílusú főoltárral igazán figyelemre méltó csakúgy, mint a temetőben található szép sírkövek.

Két település, Gyöngyöshalmaj és Hevesugra egyesítésével 1950-ben jött létre a közel 1250 lakosú Halmajugra. A Keleti-Mátraalján, Gyöngyöstől 10 km-re K-DK irányban, a 3-as fóúttól 5 km-re található. A legközelebbi vasútállomás a Budapest-Miskolc vasútvonalon Ludas. Halmaj nevét Holme alakban említi először írásos dokumentum 1337-ben. A XVI. és a XVII, században is elpusztult, majd újra benépesült. A kis jobbágyfalut több nemesi család birtokolta. A lakosság túlnyomó többsége római katolikus vallású. Ugrát is 1337-ben említi először írásos emlék Wgra néven. Kezdetben az Aba nemzetség egyik ága, az Ugrai család birtokolta. A család kihalását követően egymást követték a falu birtokosai. A XVII-XVIII. századfordulón lakatlan volt, majd német családok kezdték benépesíteni. 1900 után zömmel római katolikusok lakták. Fő megélhetési forrásuk a búza- és bortermelés volt. Középkori részekkel 1747-ben épült az ugrai római katolikus templom barokk stílusban, melyet Szent Imre tiszteletére emeltek. Gyöngyöshalmajon már 1720 körül állt fatemplom Szent Katalin tiszteletére. Mivel életveszélyessé vált, lebontottak. Az új templom építése 1900 végén fejeződött be. Három lakóház őrzi a népi építkezés hagyományait. A lakosság legnagyobb részét manapság a visontai bánya és erőmű foglalkoztatja.